Amint bent, úgy kint. Emlékeztetőül: az Univerzumtól rendelni annyit tesz, mint saját magunkat kinyilvánítani. Hiszen amint bent, úgy kint, vagyis: a külvilág a bennünk élő dolgok tükre. A legegyszerűbb, mindenki által ismert példa az, hogy aki csupa barátságosan mosolygó emberrel találkozik az életben, vélhetőleg maga is sokat mosolyog, méghozzá őszintén, szívből jövően. A jóakaratú környezetet ő maga teremtette a saját belső hozzáállásával. Aki pedig csupa rosszkedvű és agresszív emberrel találkozik, az valószínűleg saját maga is elégedetlen az életével és önmagával. Ezt sugározza magából, és a környezete is ezt tükrözi vissza - vagyis mindaz, amit maga körül tapasztal, a saját műve. Szóval - hál' istennek - már pusztán az a felfedezés is véget vethetne ezoterikus árnyéklétünknek, miszerint a másik ember a mi tükörképünk. Ezt az elméletet egyébként kortárs tudósok is alátámasztják, például Manfréd Spitzer, a televízióból ismert ulmi neurobiológus professzor, aki elmagyarázza, hogyan működik az agy a legújabb tudományos nézetek szerint. Vagy Joachim Bauer, a pszichoneuro-immunológia freiburgi professzora, akinek 2005-ben csodálatos könyve jelent meg a következő címmel: Miért érzem, amit érzel: intuitív kommunikáció és a tüköridegsejtek titka. Azt írja: "Egy spontán, belső szimuláció formájában éljük át azt, amit mások éreznek." A kutatók tudniillik úgynevezett tüköridegsejteket fedeztek fel az agyban. Amikor valaki valamit tesz vagy érez, fokozottan kezdenek működni az agyában bizonyos idegsejtek. Abban, aki ezzel a személlyel szemközt áll, ugyanígy működni kezdenek a tüköridegsejtek, és szimulálják, ami a másikban történik. Ez elegendő arra, hogy a szemlélő öntudatlanul és a szeme sarkából érzékelje a másik mozdulatait, mimikáját vagy hangsúlyát. A másik ember iránti intuitív érzék tehát a tudomány jelenlegi állása szerint a tüköridegsejtek szimuláló tevékenységének érzékelése. Aki többet szeretne erről tudni, annak a legmelegebben ajánlom Joachim Bauer könyvét, amely közérthetően íródott, és végre szalonképessé teszi mindazt, amit az ősi hagyományok, bölcsességek és újabban a mentáltrénerek az intuícióról mondanak. Persze azért akad még épp elég nézeteltérés. Mi, "alternatívok", meg vagyunk győződve az éter létezéséről, még akkor is, ha a hagyományos tudomány erről továbbra sem akar tudni, habár a kvantumfizika felfedezései óta a tudósok tábora ebben a kérdésben erősen megoszlik. A témához érdekes adalékot nyújt a Mi a csudát tudunk a világról1 című film (eredeti címe: What the Bleep do we know). Ebben 14 amerikai tudóssal (kvantumfizikusokkal, agykutatókkal, biokémikusokkal, orvosokkal, pszichológusokkal) készítenek interjút. *(Aki nem ismerné a filmet, az megnézheti az interneten a http://tudastar.googlepages.com/bieep oldalon.)* Ők valamennyien meg vannak győződve róla, hogy részt veszünk saját valóságunk megteremtésében, hogy az Univerzum, amelyben élünk, végső soron mi magunk vagyunk, és hogy már a puszta megfigyelés is teremtő aktus. Dr. Joseph Dispenza biokémikus és neurológus is "belső szimulációkról" beszél. Ő azonban a jelenségnek egy másik aspektusát említi. A filmben egy érdekes kísérletet említ: a kísérleti személlyel megnézetnek egy tárgyat, s közben megfigyelik, mely idegsejtek kezdenek el működni az agyában. Aztán a kísérleti személyt megkérik, hogy hunyja le a szemét, és képzelje maga elé a látott tárgyat. Az eredmény: ekkor is ugyanazok az idegsejtek kezdenek működni. Vagyis az agy nem képes megkülönböztetni egymástól a valóságos és az elképzelt, vagy akár csak szimulált dolgokat. Azt is Joachim Bauer írja, hogy a tudomány csak most kezdi felfedezni, hogyan tesz az agy különbséget a saját érzelmei és az idegen, szimulált érzések között. A gyakorló ezoterikusok saját tapasztalataik alapján már évek óta használják a gyakorlatban is ezeket a felismeréseket. Az egyik szerzőtársam, a tréner, menedzser és sportoló Clemens Maria Mohr (nem vagyunk rokonok, a nevünk csak véletlenül ugyanaz) például mesélt nekem egy profi kosárlabdázókkal végzett kísérletről. Ebben először minden játékosnak százszor kosárra kellett dobnia, hogy az átlagát megállapítsák. Aztán három csoportra osztották őket: az első csoport tagjai naponta gyakorolták a kosárra dobást. A második csoport tagjai nyugágyban heverésztek, és elképzelték, amint egyik kosarat a másik után dobják. A harmadik csoport tagjai az idejük egyik felét mentális gyakorlással töltötték a nyugágyban, a másik felét pedig valódi gyakorlással a pályán. Mit gondolsz, melyik csoport lett a legeredményesebb? A második. Ez volt az egyetlen csoport, amely edzéskor MINDIG a kosárba talált. Mivel az agy nem tudja megkülönböztetni egymástól a valóságos és az elképzelt edzést, ennek a csoportnak fejlődött a legjobban a finom motorikus mozgása, és ezzel arányban nőtt a biztos találatok száma. Kanyarodjunk vissza a kezdeti gondolatunkhoz: az, aki az életével elégedetlen, oly módon sugározza ezt magából, hogy elégedetlenségével az embertársait is megfertőzi, ennélfogva az ő arcuk is ezt fogja tükrözni. Spirituális és trénerkörökben azt mondjuk ilyenkor, hogy a rezonancia törvénye lépett működésbe: az alacsony belső rezgések alacsony rezgésű külső eseményeket eredményeznek. Más szóval: a rossz hangulatom öntudatlan megrendeléssé válik, amire a világegyetem a külvilágban is ugyanezt a minőséget tálalja elém. A legújabb tudományos felfedezések alapján azt is mondhatnánk: az elégedetlenség azokból, akik találkoznak vele, ugyanennek az érzésnek a szimulációját váltják ki, így rontja el a kedvüket. Ráadásul a tudatalattink pontosan tudja, hogy az imént még jó kedvünk volt, és azt is tudja, honnan jött a rosszkedv "vírusa". A hangulat elrontását rossz néven veszi, s ezért még barátságtalanabbul reagál arra, aki mindezt okozta. Tanulság: ha barátságos arcokat akarok magam körül látni, akkor igyekeznem kell jóindulatú légkört teremteni magamban. Hogyan? Többek között erről szól ez a könyv. Mint mindennek az életben, annak is több oka lehet, ha nem sikerül rendelni az Univerzumtól. A következő fejezetből ezek közül vizsgálunk meg jó párat. És mindegyikhez javaslunk néhány gyakorlatot is, amellyel jobb eredményeket érhetünk el. formázhatsz,Kattints 2× erre a szövegre,és máris írhatsz.
Amint bent, úgy kint.
Emlékeztetőül: az Univerzumtól rendelni annyit tesz, mint saját magunkat kinyilvánítani. Hiszen amint bent, úgy kint, vagyis: a külvilág a bennünk élő dolgok tükre. A legegyszerűbb, mindenki által ismert példa az, hogy aki csupa barátságosan mosolygó emberrel találkozik az életben, vélhetőleg maga is sokat mosolyog, méghozzá őszintén, szívből jövően. A jóakaratú környezetet ő maga teremtette a saját belső hozzáállásával. Aki pedig csupa rosszkedvű és agresszív emberrel találkozik, az valószínűleg saját maga is elégedetlen az életével és önmagával. Ezt sugározza magából, és a környezete is ezt tükrözi vissza - vagyis mindaz, amit maga körül tapasztal, a saját műve. Szóval - hál' istennek - már pusztán az a felfedezés is véget vethetne ezoterikus árnyéklétünknek, miszerint a másik ember a mi tükörképünk. Ezt az elméletet egyébként kortárs tudósok is alátámasztják, például Manfréd Spitzer, a televízióból ismert ulmi neurobiológus professzor, aki elmagyarázza, hogyan működik az agy a legújabb tudományos nézetek szerint. Vagy Joachim Bauer, a pszichoneuro-immunológia freiburgi professzora, akinek 2005-ben csodálatos könyve jelent meg a következő címmel: Miért érzem, amit érzel: intuitív kommunikáció és a tüköridegsejtek titka. Azt írja: "Egy spontán, belső szimuláció formájában éljük át azt, amit mások éreznek." A kutatók tudniillik úgynevezett tüköridegsejteket fedeztek fel az agyban. Amikor valaki valamit tesz vagy érez, fokozottan kezdenek működni az agyában bizonyos idegsejtek. Abban, aki ezzel a személlyel szemközt áll, ugyanígy működni kezdenek a tüköridegsejtek, és szimulálják, ami a másikban történik. Ez elegendő arra, hogy a szemlélő öntudatlanul és a szeme sarkából érzékelje a másik mozdulatait, mimikáját vagy hangsúlyát. A másik ember iránti intuitív érzék tehát a tudomány jelenlegi állása szerint a tüköridegsejtek szimuláló tevékenységének érzékelése. Aki többet szeretne erről tudni, annak a legmelegebben ajánlom Joachim Bauer könyvét, amely közérthetően íródott, és végre szalonképessé teszi mindazt, amit az ősi hagyományok, bölcsességek és újabban a mentáltrénerek az intuícióról mondanak. Persze azért akad még épp elég nézeteltérés. Mi, "alternatívok", meg vagyunk győződve az éter létezéséről, még akkor is, ha a hagyományos tudomány erről továbbra sem akar tudni, habár a kvantumfizika felfedezései óta a tudósok tábora ebben a kérdésben erősen megoszlik. A témához érdekes adalékot nyújt a Mi a csudát tudunk a világról1 című film (eredeti címe: What the Bleep do we know). Ebben 14 amerikai tudóssal (kvantumfizikusokkal, agykutatókkal, biokémikusokkal, orvosokkal, pszichológusokkal) készítenek interjút. *(Aki nem ismerné a filmet, az megnézheti az interneten a http://tudastar.googlepages.com/bieep oldalon.)* Ők valamennyien meg vannak győződve róla, hogy részt veszünk saját valóságunk megteremtésében, hogy az Univerzum, amelyben élünk, végső soron mi magunk vagyunk, és hogy már a puszta megfigyelés is teremtő aktus. Dr. Joseph Dispenza biokémikus és neurológus is "belső szimulációkról" beszél. Ő azonban a jelenségnek egy másik aspektusát említi. A filmben egy érdekes kísérletet említ: a kísérleti személlyel megnézetnek egy tárgyat, s közben megfigyelik, mely idegsejtek kezdenek el működni az agyában. Aztán a kísérleti személyt megkérik, hogy hunyja le a szemét, és képzelje maga elé a látott tárgyat. Az eredmény: ekkor is ugyanazok az idegsejtek kezdenek működni. Vagyis az agy nem képes megkülönböztetni egymástól a valóságos és az elképzelt, vagy akár csak szimulált dolgokat. Azt is Joachim Bauer írja, hogy a tudomány csak most kezdi felfedezni, hogyan tesz az agy különbséget a saját érzelmei és az idegen, szimulált érzések között. A gyakorló ezoterikusok saját tapasztalataik alapján már évek óta használják a gyakorlatban is ezeket a felismeréseket. Az egyik szerzőtársam, a tréner, menedzser és sportoló Clemens Maria Mohr (nem vagyunk rokonok, a nevünk csak véletlenül ugyanaz) például mesélt nekem egy profi kosárlabdázókkal végzett kísérletről. Ebben először minden játékosnak százszor kosárra kellett dobnia, hogy az átlagát megállapítsák. Aztán három csoportra osztották őket: az első csoport tagjai naponta gyakorolták a kosárra dobást. A második csoport tagjai nyugágyban heverésztek, és elképzelték, amint egyik kosarat a másik után dobják. A harmadik csoport tagjai az idejük egyik felét mentális gyakorlással töltötték a nyugágyban, a másik felét pedig valódi gyakorlással a pályán. Mit gondolsz, melyik csoport lett a legeredményesebb? A második. Ez volt az egyetlen csoport, amely edzéskor MINDIG a kosárba talált. Mivel az agy nem tudja megkülönböztetni egymástól a valóságos és az elképzelt edzést, ennek a csoportnak fejlődött a legjobban a finom motorikus mozgása, és ezzel arányban nőtt a biztos találatok száma. Kanyarodjunk vissza a kezdeti gondolatunkhoz: az, aki az életével elégedetlen, oly módon sugározza ezt magából, hogy elégedetlenségével az embertársait is megfertőzi, ennélfogva az ő arcuk is ezt fogja tükrözni. Spirituális és trénerkörökben azt mondjuk ilyenkor, hogy a rezonancia törvénye lépett működésbe: az alacsony belső rezgések alacsony rezgésű külső eseményeket eredményeznek. Más szóval: a rossz hangulatom öntudatlan megrendeléssé válik, amire a világegyetem a külvilágban is ugyanezt a minőséget tálalja elém. A legújabb tudományos felfedezések alapján azt is mondhatnánk: az elégedetlenség azokból, akik találkoznak vele, ugyanennek az érzésnek a szimulációját váltják ki, így rontja el a kedvüket. Ráadásul a tudatalattink pontosan tudja, hogy az imént még jó kedvünk volt, és azt is tudja, honnan jött a rosszkedv "vírusa". A hangulat elrontását rossz néven veszi, s ezért még barátságtalanabbul reagál arra, aki mindezt okozta. Tanulság: ha barátságos arcokat akarok magam körül látni, akkor igyekeznem kell jóindulatú légkört teremteni magamban. Hogyan? Többek között erről szól ez a könyv. Mint mindennek az életben, annak is több oka lehet, ha nem sikerül rendelni az Univerzumtól. A következő fejezetből ezek közül vizsgálunk meg jó párat. És mindegyikhez javaslunk néhány gyakorlatot is, amellyel jobb eredményeket érhetünk el. formázhatsz,Kattints 2× erre a szövegre,és máris írhatsz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés